Dávid és Góliát
Szia!
Ma egy régi történetet gondoltam áttekinteni, ami az ókorban játszódott.
Krisztus előtti korban a háborúzás nem igazán úgy működött, mint napjainkban. A seregek felsorakoztak egymással szemben széles arcvonallal. Az első sorban igazi kitüntetés volt harcolni. A csata előestéjén karszalagot kaptak, akiknek a helyük, a közelgő ütközetben a frontvonalon volt. Ez az este tulajdonképpen egy ünnep is volt. A karszalagosok megkaptak minden jót, amit kívántak, hiszen a másnapi események során a biztos halálra számíthattak. Nagyon kicsi volt az esélyük, szinte a nullával volt egyenlő. Igazi érdekesség, hogy ezt a szerepet a katonák önként vállalták, az egyetlen lehetőségnek látták, hogy jobb életet éljenek - vagy a halál. Tehát nagy ünnepet tartottak a táborban, hiszen mindenképp változást hoz a csata napja.
A seregben a vezénylést zászlókkal biztosították, mivel a csatazajban sem a dobokat, sem a kürtöket nem hallották. A különböző alakulatokkal, az íjászokkal, a lovassággal és a gyalogos csapatokkal így kommunikáltak. A vezetők benne voltak a küzdelemben. Nem külön, ahol ráláthattak a csata fordulataira. Nem úgy, mint a modernebb korokban. A zászlók jelzéseit mindenki ismerte.
Történetünk a Szentírásokból maradt fenn. Egy olyan eseményről tudósit, amikor egy ember (egy fiú) meg tudta változtatni a sorsát. Egy zsidó család legkisebb gyermekéről, Dávidról. A zsidók háborút viseltek a filiszteusokkal, akik rájuk törtek. Dávid bátyjai mind oda voltak a harcolni, míg neki, mivel fiatal volt otthon kellett maradni és a nyáj gondját viselni. A harcoló családtagok élelmezése az otthon maradt családtagok dolga volt. És mint ifjú testvér, ő is élelmet vitt idősebb testvéreinek, így került a seregbe. Mikor odaért az idősebb testvéreihez, meghallotta az egyik filiszteus gúnyolódását: "Miért vonultatok ki, és készültetek fel a harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk." és még hozzátette: "Én itt most kigúnyolom Izráel csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással!" Ezt a beszédet intézte a szembenálló zsidókhoz 40 napon keresztül.
Góliát a katonák között is kiemelkedett. Óriási termetével, bronz páncélzatával. Ő volt a filiszteus hadsereg igazi celebje - sztárja. Mindenki tisztelte abban a hadseregben. Hiszen kiváló katona volt.
Saulnak a zsidók királyának tetszett, hogy egy párviadal döntse el a csata sorsát, és kihirdette, mivel a hadseregben senki nem akart megküzdeni az óriással: "Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy csúfolja Izráelt. Ha akadna olyan ember, aki megölné, gazdagon megajándékozná, még a leányát is hozzáadná, és fölmentené apjának a házát Izráelben minden szolgálat alól."
Dávid, aki másképp gondolkozott, mint a többség, ezt hallotta: - Adó mentesség, - Királyi vérvonal, - Szabad élet, - Jelentős bevétel generációkon keresztül, - Utazások, - és még hasonlókat. Fantáziádra bízom, neked mit jelentene, ha az ő helyzetében volnál. Dávid hitt magában és hogy változtathat a sorsán. Érzékelte ez az ő lehetősége. Nem azért született, hogy folyamatos szenvedés legyen az élete, mint ahogy tapasztalta a közvetlen környezetén. (A vallási tanításokat most mellőzöm, mivel meggyőződésem, ez mindenkinek a személyes dolga.) Hajlandó volt a céljára fókuszálni. Kiváló céllövő volt a parittyával akár álló, akár mozgó célra kellett "lőnie". Hitt magában és a képességeiben.
A történet végét tudom, hogy ismered. Dávid legyőzte Góliátot, és királlyá vált. Ebben a bejegyzésben igazából Dávid hozzáállását akarom kiemelni, és hogy a te életedben is ott van a lehetőség, hogy fordíts a sorsodon. Ez benned van. Ne a külső környezeted körülményeit használd magadra nézve, mert tévútra vezet. Megvan mindened, hogy "királyi életed" legyen. Biztos vagyok benne Dávid is félt. És az ő elméje is lejátszotta a másik kimenetelét a párbajnak, viszont képes volt a szíve hangját meghallani és erre a gyenge hangra támaszkodni - mivel tudatában volt, hogy ez belülről jött.
Remélem, hasznosnak találod egy más nézőpontból átgondolni ezt a példát, bízom benne, hogy döntéseid esetében tudod alkalmazni. Ha elsőre nem megy, tudod gyakorolni, mint ahogy a gyermekek is megtanulnak cipőt kötni.
Amennyiben szeretnél kommentelni, visszajelezni, megosztani, és hasonlók, tedd meg! Nekem itt tudsz közvetlenül írni: