Felkészítés - felkészülés

Ma a FELKÉSZÜLÉSt találtam aktuálisnak. Itt azonnal a kettőség gondolata ugrik be: A felkészítő és a felkészülő. Másképp: Mester és tanítvány, vagy tanár és tanuló, tovább, szülő és gyermek.

Azt már tudjuk, hogy a gyerekek, átlagban 7 éves korukig "hipnotikus" állapotban vannak. Ha szerető - támogató közegben nőnek, szinte kivirágzanak. Egy folyamatos ünneplésben léteznek. Mint a virágok. Ezt a létformát az igazi teremtés légköre jellemzi. Ezt követően, mikor iskolaérettekké vállnak, megváltozik az alapállásuk a kialakult kultúránk a társadalmunk hatására. Egészen eddig a belső világuk építésén dolgoztak. Iskolás kórtól viszont egyre jelentőségteljesebbek a kívülről jövő információknak önmagukkal kapcsolatban. Mások (nem a "mesterünk") mondják meg, hogy mi a jó és a helyes. Sajnos ez a legtöbb esetben nem konstruktív. Ritka azon kritikák száma, amitől emelkedett hangulatba kerülhetnek, pedig azt már tudjuk, hogy teremteni csakis ebben az emelkedett alapállásban lehetséges. Tehát, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekeink nemzedéke, ne a hibákra a kudarcokra fókuszáljon, hanem egy jobb élet megteremtésére, szükséges megmutatnunk nekik. Még, ha nagyon nehéz is, hiszen nekünk sincs túl sok gyakorlatunk benne. (Amit a majom lát, a majom azt csinálja - monkey see, monkey do) Gyermekeinkre a legjobb hatással és egyben a legrosszabb hatással is a saját viselkedésünkkel, a szavainkkal, amit mondunk egy adott szituációban és cselekedeteinkkel lehetünk, azaz vagyunk. Ha mindig ingerült, frusztrált az általános állapotunk, nagyon nagy valószínűséggel ők is felnőtt korukra ilyenekké válnak. Az ilyen emberek nem sok haszonnal vannak a társadalomra sem, ha viszont az a célunk, hogy igazi zsenivé váljanak, erőt kell venni magunkon, és jó példát kell mutatnunk! Ha a gyermekeinket szeretjük, akkor nem kötelességtudattal neveljük, hanem a jó példával. Szeretettel! A szeretet pedig, mint ahogy Pál megfogalmazta a Szentírásokban:

1. "Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
   Ha szeretet nincs bennem,
   Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
2. Legyen bár prófétáló tehetségem,
   Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
   Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
   Ha szeretet nincs bennem,
   Mit sem érek.
3. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
   S vessem oda testem, hogy elégessenek,
   Ha szeretet nincs bennem,
   Mit sem használ nekem.
4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
   A szeretet nem féltékeny,
   Nem kérkedik, nem gőgösködik,
5. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
   Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
6. Nem örül a gonoszságnak,
   De együtt örül az igazsággal.
7. Mindent eltűr, mindent elhisz,
   Mindent remél, mindent elvisel.
8. A szeretet soha el nem múlik.
   A prófétálás megszűnik,
   A nyelvek elhallgatnak,
   A tudomány elenyészik.
9. Tudásunk csak töredékes,
   Töredékes a prófétálásunk is.
10. Mikor azonban eljön a beteljesedés,
    Ami töredékes, véget ér.
11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
    Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
    De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
    Akkor majd színről-színre.
    Most csak töredékes a tudásom,
    Akkor majd úgy ismerek,
    Ahogy én is ismert vagyok.
13. Most megmarad a hit, remény, szeretet,
    Ez a három,
    De köztük a legnagyobb a szeretet."

Úgy tartOM, hogy ha ezzel a szándékkal állunk a gyermekeinkhez, nincs olyan erő, nincs olyan hatalOM, ami megingathatná őket! Az igazán nagy emberek így, ezen ókori tanítás alkalmazásával születnek.

Legyen áldott az életed! Váljanak 

valóra álmaid, vágyaid, elképzeléseid!