Kitapossuk az ösvényt
Szia!
Ugye neked is feltűntek azok a furcsaságok, melyeket egy új képesség kialakításakor - elsajátításakor megtapasztalunk, megtapasztaltunk. MAGunknak ilyenkor általában azt mondogatjuk, hogy türelem, türelem, türelem, mindjárt menni fog. És igazzá válik. Rögzül bennünk, és már oda sem kell figyelni rá, és már tudjuk.
Köszönöm, hogy ismét velem tartasz! BízOM benne, hogy a mai írás is segíteni tudja az életedet, hogy azt az életet éld meg, amit igazán akarsz! Így felkészülhetünk az igazi sikerre.
Na, nézzük! Mit is szeretnél Péter mondani azzal, amit az elején leírtál?
Arra akartam felhívni a figyelmedet, hogy a belső fejlődésünknek van négy szakasza. Dióhéjban így fogalmazódott meg bennem. Ez a négy szakasz pedig a következő:
- Nem tudOM, hogy nem tudOM.
- TudOM, hogy nem tudOM.
- TudOM, hogy tudOM.
- és a Nem tudOM, hogy tudOM.
Vegyünk is egy példát, hogy világossá váljon!
Igazából a tanulás folyamatát vesszük szemügyre. Tudod, könnyű helyzetben vagyok, hiszen a gyermekeim növekedésében nagyon sokszor megtapasztaltam már. Így ez az írás segítségedre lehet, amikor egy új dolog elsajátítása mellett döntesz, és be tudod határolni, hogy éppen melyik fázisban vagy (természetesen az első fázist kivéve).
Vegyük példának a..., mondjuk a... kerékpározást. Kicsit sarkított példát veszek, hogy könnyebben át tudjon menni az információ.
Az 1. szakasz: Nem tudjuk, hogy nem tudjuk: Mondjuk, úgy fél éves korunkban teljes mértékben nem tudjuk, hogy mi szeretnénk kerékpározni, hiszen a kerékpárról sincs fogalmunk sem. És természetesen azt sem tudjuk, hogy képesek vagyunk rá. Tehát semmilyen információval nem rendelkezünk sem magunkról, sem a dologgal kapcsolatosan. Nem tudjuk, hogy nem tudjuk.
Nézzük a 2.-at! A tudjuk, hogy nem tudjuk szakaszt. 3-4 évesen általában, de ez a kor változhat egyénenként. Arra gondolunk, hogy mi is szeretnénk kerékpározni, mint a nagyok, de hát sajnos nem tudjuk a módját. Tehát tudjuk, hogy nem tudjuk. Ezt mondhatnánk ellenállási szakasznak is. Azt figyeltem meg, hogy ha valakivel megosztok egy olyan információt, ami még számára teljesen új, a legtöbb esetben úgy reagál (néhány kivételtől eltekintve), hogy "nem hiszi el". Nem érti, eddig nem volt róla tudomása, senki sem beszélt még róla, nincsen ismeret anyaga a témában, ebből következően tagadja. Tehát: tehát tudja, hogy nem tudja.
A 3. szakasz. A tudjuk, hogy tudjuk. Ez az a rész, amikor már felülünk a biciklire. Itt még általában valamilyen segítségre is szükségünk van. Belül görcsösen akarjuk. "Már kezdjük érezni az ízét". Azaz elkezdünk ráhangolódni. Amikor egyedül gyakoroljuk, számíthatunk esésekre, borulásokra, de már a biciklizés frekvenciáján vagyunk. Már képben vagyunk, de minden vonatkozását még nem, vagy nehézségek árán tudjuk alkalmazni, azaz tudjuk, hogy tudjuk.
És végül a 4. szakasz. Amikor már minden simán megy. Úgy hiszem, ez a rész már nem szorul magyarázatra. Nem kell figyelnünk a járművezetési képességeinkre (jelen esetben a kerékpárunk). Már csak az útra, és a közlekedésre. Amikor már, úgymond, automatikusan megy. Rutinból. Azaz nem tudjuk, hogy tudjuk.
Hurrá!
Sikerült!
Kicsit más megközelítésből, a tanulás, vagy a belső fejlődés négy szakasza bemutatásával, az idegpályák kiépülését szándékoztam megvilágítani. Hogy egy új érzést, vagy egy új dolog érzékelését, hogyan tudunk megtapasztalni, hogy hogyan tudjuk "kitaposni az ösvényt". Azaz hogyan hangolódunk rá a frekvenciájára.
"Minden energia!" - Albert Einsein
Remélem, hogy segített ez a mai anyag is abban, hogy az életedet könnyebben irányításod alatt tudd tartani! Hogy az elérni kívánt cél, érzés, tapasztalás megvalósulásában, melyik fázisában tartasz.