Nem hiszek az ilyenekben...

Gondolatok egy jó kávé mellett

Egy alkalommal, mikor valakivel beszéltem. Tudtam, hogy nem igazán jó anyagi helyzetben van. Személyes ismerősöm, és megmutattam neki az oldalamat.

Ezt válaszolta: - "Péter! Lehet, hogy ez jó dolog, de én nem hiszek az ilyenekben."

Pontosan nem fejtette ki. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, viszont elgondolkodtam, hogy mi lett volna a helyes válasz.

Amikor először találkoztam a Network Marketinggel, én sem hittem az ilyenekben. Én akkor muzsikáltam. Egy zenekarban gitároztam, és jó voltam, és abban hittem. Szerintem ez természetes, hiszen semmi tapasztalattal nem rendelkeztem. Viszont nem értettem, hogy más zenész társaim közül néhányan elkezdtek foglalkozni hálózatépítéssel. És a szüleim is. Azt mondták, hogy ez nagy üzlet. Én tovább építettem a zenei karrieremet, hiszen azt csináltam, amit szerettem. De szépen lassan úgymond cseppenként érdeklődéssel fordultam a téma felé.

Szeretnélek hasznos gondolatokkal ellátni. Az írásomnak nem az a célja, hogy győzködjelek, hanem segíteni, hogy a megfelelő irányba tereld a gondolataidat. Ha neked is fontos az anyagi biztonság. Ha neked egy biztos jövőkép megadja a hitet.

• Ha te is úgy vagy, hogy dolgozol a munkahelyeden, de csak épp, hogy ki tudsz jönni a fizetésedből.
• Ha úgy érzed, ledolgoztál egy életet, és most nyugdíjasként nyomorognod kell. És a haszontalanság is nagyon zavar.
• Ha úgy érzed, gyermeked született, és ami jövedelmet kapsz, abból képtelen vagy megadni a picinek, amire szüksége van, és ha mellette van nagyobb is, külső segítség nélkül nem tudsz meglenni. Meg kell alkudnod, és ez szörnyen frusztrál.
• Ha olyan helyzetbe kerültél, hogy a munkádat lelkiismeretesen végezted, mégis a cégednek el kellett bocsátania különböző jól hangzó indokokkal.(igazából, az ő rossz döntéseik következtében).
• Ha vállalkozó vagy, és napi 10-16 órát dolgozol, mégsem érzed, hogy haladnál. Saját magad rabszolgája vagy.
• Ha még tanulsz, az ösztöndíj kevés, vagy nincs is, és a pénzhiány miatt lehet, abba kell hagynod a tanulmányidat.

A felsorolt élethelyzetekből magadra ismersz, és olyan megoldást keresel, szeretnél, ahol nem igazán kell befektetni, hisz nincs miből. Időd sincs igazán, és folyamatosan fáradtnak érzed magad. Nem látod a holnapot, a jövő hetet, a jövő hónapot és sorolhatnám, ugye?

Ugye neked is eleged van a kilátástalanságból, az elkeseredésből!

A múltunkban arra lettünk nevelve, programozva, idomítva, kondicionálva, hogy alacsony legyen az önbecsülésünk. Ez társadalmunk hagyománya. Szüleink, tanáraink, főnökeink mind-mind erre késztettek (ez nem az ő hibájuk, hiszen nekik is ilyen mintával kellett élniük). Illetve, hogy más a felelős a saját sorsunk alakulásában.

Abban, hogy a saját életünk alatt, nagyon sok fejlődés történt az ipar, és a mezőgazdaság területeitől kezdve az orvoslás, és az egészség területéig bezáróan. Az élet minden területén, szükség van saját magunk fejlődéséről is gondoskodnunk. Körülöttünk minden változik folyamatosan, és hogy a körülményekkel lépést tudjunk tartani, nekünk is változnunk szükséges. Például nem hiszem, hogy jó gondolat, egy középkori lovagot beültetni a busz sofőrülésbe, és rábízni a haladást. Meggyőződésem, hogy nekünk magunknak muszáj fejlesztenünk az önbecsülésünket. Ide kapcsolok egy gondolatot a hitről:

"A hit azon dolgok összessége, melyek nem láthatók, de igazak."

Egy külső forrással is segítek a jobb érthetőség kedvéért. Lehet, hogy nem úgy fogalmaztam, ami első olvasatra megragad. Az is lehet, hogy egy kicsit kerülöd ezt a témát, mert túl nehéz. De gondolkodj el egy kicsit a másik lehetőségen! 

Nézd, azaz hallgasd, meg mit mond Earl Nightingale, a múlt század közepén, az akkori Amerikában, aki sok nagy vezetőre, így több millió emberre pozitív hatással volt:

Ha nincs akadálya ne zárt elmével, hanem nyitott szívvel fogadd! Áldásként, hogy birtokolhatjuk ezt a tudást!